Ez a fő gond, ami miatt Zentán csak néhány hivatásos klub maradt. Ezek mindenekelőtt az atlétika, az asztalitenisz és a birkózó klub. Ennek a három klubnak a nehéz helyzet ellenére is olyan élsportolói vannak, akik kiemelkedő eredményeket nyújtanak a hazai és a nemzetközi versenyeken. Természetesen fennmaradtak más klubok is, de az eredmények közel sem olyanok, mint amilyenek lehetnének. Több feltétele is van annak, amiért ezek a klubok voltak és maradtak a legsikeresebbek. Az első ok, hogy hagyományos sportokról van szó. A második, hogy ezekben a klubokban kezdettől fogva hivatásos edzők dolgoznak, akik tudásukat nemzedékről nemzedékre viszik át. A kimagasló sport harmadik feltétele a tehetséges gyerek, nélküle az edzőmunka bármilyen magasfokú is teljesen eredménytelen lenne. Az utolsó, de nem lényegtelen feltétel, a sportfegyelem és a felelősség szintén jelen van ezekben a klubokban. Ebből kifolyólag nem meglepő, hogy ezek a klubok megalakulásuk után pár évre már eredményeket értek el, és azóta is sikeresek. A zentai sportra jellemző az a sajnálatos jelenség is, ami minden kis településre jellemző. A legtöbb kiemelkedő játékos, akiket a zentai klubok nevelnek fel, jelentős eredményeket érve el elhagyják Zentát, pályafutásukat külföldön vagy valamelyik nagyobb jugoszláv klubban folytatják. Így Zenta az élsportolók és a válogatottak toborzásának terepe marad, akik a csúcsteljesítményüket azokban a klubokban érik el, amelyek ezért a teljesítményért semmilyen áldozatot nem hoztak. Ez a kisvárosok sorsa és tragédiája, ami nem változik, amíg a sportot komolyabban nem vesszük, és amíg a szponzorokat nem találunk, akik anyagi támogatást nyújtanának ezek és más, megengedhetetlenül elhanyagolt sportágak fejlesztéséhez.